A filozófia

A filozófia neve görög eredetű, mint majdnem minden tudományé, és szó szerint a "bölcsesség szeretet"-ét jelenti. A "philein" (szeretni) és a "szopnia" (bölcsesség) szavak összetételéből származik. A "philoszophosz" megjelölés a bölcsességet szerető emberre vonatkozott. Az a bölcsesség pedig, amelyről szó van benne, a teljes tudás, ami a görögök felfogása szerint oly fenséges valami, hogy csak az istenség és nem az ember lehet birtokában. Ezért az ember osztályrésze csupán a bölcsesség szeretete, a teljes tudás megszerzésének a vágya, s így a filozófia alapjában véve örök kutatás. Tárgya a világegész megismerése, mert az egész tudás csak az egész valóságra irányulhat. S ahogy a világegész egyetlen nagy összefüggő rendszer, épp úgy a róla szóló tudás is ilyen tudásrendszerben tárul föl előttünk.

A tapasztalat azonban nem foghatja át a világegészet, hanem csak ennek a töredékeit. A filozófia ennél fogva nem lehet tisztán tapasztalati tudás, hanem ennek a kiegészítése, a tovább építése, amely úgy megy végbe, hogy elménkkel tudásunk azon a szálain következtetünk tovább, amelyek a töredékes tapasztalat adottságainak egységbe tartozását igazolják. Ezért az elvek felé visszahajló, reduktív nyomozással a világ ősi alapvető egységét kutatjuk, s ezt az ismerési módot filozófiai spekulációnak nevezzük. E spekuláció racionális elvekre támaszkodik és eredményeként föltárul a kutató ész előtt a világnak egy egységes, minden részében összefüggő és egymást kiegészítő víziója. Ebben a vízióban értelmet nyer aztán a valóságnak minden mozzanata. Természet és ember egyaránt megtalálják benne a maguk létének értelmét. Ha tehát pár szóval meg akarjuk jelölni, hogy mi a filozófia, azt fogjuk mondani, hogy a világnak és benne az embernek racionális elvekkel igazolt egységes víziója.

A kínai filozófia kialakulása

Egyiptomban és Mezopotámiában a zsarnokság, a papi kasztok nagy hatalma, a vallási rendszer lehetetlenné tette az önálló bölcselet kialakulását. Ezzel szemben Indiában és Kínában (i.e. III-II. ezred) a despotikus központosítás nehézségekbe ütközött, ugyanakkor a patriarchális-mágikus hagyományok rendkívül erősek voltak. Kínában a papi réteg és a vallási rendszer hiányzott. A központosított irányítás hiánya kedvezett az önálló gondolatok, gondolatrendszerek kialakulásában, fejlődésében.

Kelet-Ázsiában jött létre a Kínai Birodalom, India szomszédságában. A hatalmas birodalom egyes részei eltérően fejlődtek. Éltek itt pásztor és vadásznépek a peremterületeken, ugyanakkor volt fejlett városi kultúra is, ahol a kézművesiparral, a bronzöntéssel, a len- és kenderszövéssel foglalkoztak. Egy császári hivatalnok megszerkesztette a több mint 2000 jelből álló írásukat (a teljes jelkészlet eléri a 44000-et).